2022. február 2., szerda

Gyönyörű korban élünk...

Dobjuk el a félelmeinket, gyönyörű korban élünk,
a társadalmi tolerancia csúcsán vagyunk,
amiért párszáz évvel ezelőtt megköveztek volna, karóba húztak volna, vízbe fullasztottak volna, elégettek volna,
ma a tolerancia és a politikai korrektség nevében mosolyognak rajta.
A gender skálán akarunk mozogni? Semmi baj.
Nem akarunk családot alapítani? Semmi baj.
Az államelnöknek se kell már feleség, vagy férj, elég a partner, vagy senki.
Szeretnénk több partnert egyszerre? Semmi baj. Itt van a poliamorozus életforma.
Szeretnénk feleséget, férjet, partnert váltani?
Semmi baj, a társadalom megszokta.
Mint államigazgató, felajánlhatjuk a népet egészségügyi kísérletre.
Sebaj, a nép tolerálja.
Aki nem, azt a médiák kiközösítik az elfogadható személyek sorából.
Felelősségre vonás? Jó kérdés.
A rabok lázadnak, mert hiányzik a luxus. A gyilkosok ismét gyilkolni akarnak.
Sebaj. A társadalom toleráns. „Adjunk egy lehetőséget nekik”.
Gyönyörű időben élünk, csak tudnánk ezt az óriási toleranciát helyesen használni.
Mivel ez nem így van, jön a dharma kiegyenlítő ereje.
Felerősödik a fundamentalizmus, és ismét jönnek a büntetések.
De kár, hogy emberiségünk nem látszik megérteni, hogy kell élni a szabadsággal.
Dobjuk el a félelmeinket.
Ha valamit, amire belül is ingert érzünk, meg akarunk valósítani, itt a felhatalmazás.
Alkotó gondolatunk van, de nincs pénzünk?
Itt a crow-funding  és a startup mechanizmus;
amit csak toleráns társadalomban tudunk megvalósítani, most valósítsuk meg.
Még van egy kis idő,  vágjunk neki.
A változások idejét éljük.
A jónak is megvan a felső támogatottsága.
Gyönyörű korszakban élünk, és ezt találjuk meg az életünkben is.
Valósítsuk meg az élet legambíciózusabb projektjét.
Találjunk rá Önvalónkra tudatosan.
Minden el van készítve.
Csak haladni kell, és felső „crow-funding”-tól  projektünk támogatását kérni.
Haladjunk sietség nélkül, de állhatatosan.
Érezzünk rá minden pillanatban mi az út, mi a dharma.
Ne keretekhez igazodjunk, mert azok halottak.
Kutassunk önön bensőnkben, mi az akadály, a granthi, és mála.
Találjuk meg minden belső kapu kulcsát nyugodt igyekezettel.
Minden el van készítve, csak haladni kell.
A világ bármely részét vizsgálhatjuk, kutathatjuk, de ne feledjük, minden amit kitalálunk és a világban megvalósítunk, ellenünk is fordítható.
Így, amikor ezt felismerjük, és e toleráns közegben vágyunkat megvalósítottuk,
vonuljunk félre a még másfelé tartó emberek útjából.
És élvezzük az utat.
Élvezzük ahogy a magas és nem mérhető tér- és időmentes létek és Lét támogatnak minket.
Hogy nem mindig sikerül nyugalomban lenni?
Előjönnek a vászanáink, a málák és egyéb örökségei a múltnak?
Figyeljük a légzést egyhegyűen.
Figyeljük a gondolatáramlást érdeklődés nélkül.
Majd vonjuk meg az erőnket a figyeléstől.
Olvadjunk. Olvadjunk!
Lazuljunk el minden észlelhetőtől.
Engedjük, hogy a teljes  tattva suddhi megtörténhessen.
Lehet, hogy vissza kell jönni, lehet, hogy nem.
Ez nem a mi dolgunk; hagyjuk áramlani mindazt ami ha kell, tetté válik.
Gyönyörű korszakban élünk, a tolerancia a maximumon van.
Ne várjuk  meg, míg az ellenáram elér minket.
Most van az alkalom a megvalósítására az emberi lét értelmének.
Nem sietni kell, úgy haladjunk, hogy a célba érjünk.
Az út készen van.
A szerencsés az, aki tudatosítja, hogy azon jár.
És hálás, hogy várta őt, mert végtelen a szeretet ami mögötte van.
A kilátás gyönyörű, kilenc magas hegyen keresztül vezet az út.

Géza

1 megjegyzés: